A már majdnem a „nagybetűs élet” kapujában álló fiatal felnőttek kihívása kétféle lehet.
Inspiráció, céltudatosság, motiváció. Ezek kellenek az elinduláshoz. Ám ha a befektetett energia nem térül meg eredményben, és nem kap tápláló energiát a tovább haladáshoz, akkor a motiváció eltűnik, a céltudatosság elhalványul, az inspiráció ereje szerte foszlik.
Az egyik, ha nem pontosan mérték fel a valós érdeklődésüket, és a felsőfokú tanulmányok kellős közepén derül ki, hogy „anyám én nem ilyen lovat akartam”. Tehát rájönnek, hogy mégsem tudják elképzelni életük hátralévő részében azt a feladatkört, amit a diplomájukkal a kezükben, jogosan betölthetnének. Így egyből várományos „pályaelhagyóvá” minősülnek. Itt az a kérdés merülhet fel, hogy mi is a célszerűbb döntés? A relatív idő, és akár pénzveszteséget felvállalva irányt váltani, vagy egy másfajta kockázatvállalás mentén haladva befejezni a tanulmányokat, és ezzel időt hagyni arra, hogy kiforrja magát a helyzet. Ez az eset elsősorban életstratégiai kérdés.
Ennek eldöntése komoly döntéshozatali tényező, amit a fiatal vagy egyedül dönt el, vagy családi körben vitat meg, és hoznak közös döntést.
A másik kihívás, ha a tanulmányi idő végeztével, friss diplomával a kezében bekerül egy munkahelyre. Itt klasszikusan a kreatív kooperációs képességére lehet a legnagyobb szüksége. Hiszen azonnal, „zöldfülűként” kell tudni beilleszkedni egy meglévő hierarchikus térbe (ez felnőtteknek munkahely váltás esetén is okozhat feszültséget). Természetesen a releváns szakmai gyakorlatot menet közben kell úgy megszereznie, hogy az elméleti tudását azonnal gyakorlati valós helyzetekben kell tudni alkalmaznia. Az iskolai szakmai gyakorlatok pedig erre általában kevésnek bizonyulnak.
A lehető legkevesebb munkahelyen tudnak biztosítani a fiatal munkatárs beilleszkedését segítő mentort. Illetve elvi elvárás, hogy a munkahelyen éppen úgy képes legyen helyt állni egy feladatban, mint azok, akik már régebb óta dolgoznak.
Ezért célszerű, még a felsőfokú tanulmányok ideje alatt, egyfajta védett környezetben megismerni olyan helyzetfelismerő paneleket, amik később, a „nagybetűs életben” használható tudássá válhatnak, nem csupán a munkahelyi közösségekbe való beilleszkedés terén. Hanem egyúttal a személyes életükben, a magán kapcsolataik kialakításában, fenntartásában is útmutatással szolgálhatnak!
A tréninget felsőoktatási intézményeknek ajánljuk, kiegészítő elemként. A HÖK által is megszervezhető, közösségépítést is célzó programként szintén létrehozhatóak csoportok, akár különböző évfolyamok hallgatóinak egybe vonásával. Támogathatja különböző felsőfokú intézmények hallgatói között létrejövő közösségek, partner kapcsolatok kialakítását. Az élményalapú közösségépítés egyik formája lehet, ami a deutero alapokon létrejövő tanulást szolgálja.
Csaba Beatrix
közösségfejlesztési tanácsadó
Life coach
mester mediátor
IACM-CMM fokozatú tanácsadó